Nézzétek meg ezt a videót mielőt elkezdtek olvasni. :)
Shiroi szemszöge:
Földhöz láncolva próbáltam egyre közelebb és közelebb jutni az ablakhoz. Nem tudtam szabadulni valami mindig vissza rántott, mint egy baba akit köteleken rángatnak. Sosem lehetek a magam ura. S a kérdéseimre nem felelnek, csak saját szavam visszhangzik az üres szobában. Az ablak felé lépek ismét...
- Szia...Alice kisasszony....Üvegsze....meiddel......mifé..le álmot.......látsz.......Mifé..le...káprá..zatot..kerget..sz..A szí..vem újra...meg..hasad..s ......kicsordul...Az..emlékek...felté..pik..az...öszzefooooort...sebe..ket....Te...mééég sem....felel...sz..Te.......még..sem.......fel...elsz- dúdoltam fél álomban az ismerős szöveget. Hangos csattanásra eszméltem fel.
- Cross kisasszony megosztaná velünk is a gondolatait? Olyan fárasztó a prefektusi munka, hogy már aludni sincs idejük? Mind ketten elbóbiskoltak. Szóval, hogy már mindenki idefigyel szeretném bejelenteni, hogy ebben a tanévben két új diák is csatlakozik: Charlotte Bara és Kuroi Ara. Fogadjátok őket sok szeretettel!
Először egy gyönyörű, hosszú lágy loknikban a vállára hulló szőke hajú lány lépett be. Majd őt követte egy nagyon ismerős Zero-ra emlékeztető fiú.
- Ő itt Charlotte Bara - mutatott a szőke hajú lányra. - Londonból érkezett. Ő pedig Kuroi Ara, egy közeli faluból származik.
Hirtelen Zero-ra pillantottam. Csak megrázta a fejét jelezvén, hogy ő sem tud semmit. Mivel csak mellettem és Zero mellett volt üres hely ezért Kuroi mellém került, Charlotte pedig Zero-hoz. Charlotte-nak meg meg akadt a szeme Zeron. Hát igen. Zero nem panaszkodhat. Jól nézki, jók a tanulmányi eredményei és persze még a sportban is ügyes. Nem csoda, ha egy lány ezt észre veszi. De itt a bökennő - egyrészt ugye vámpír - Kiryuu szive még mindig Yuukiért dodog. - Legalább is azt hiszem még dobog. - Zero mintha észre vette volna, hogy bámulom. Fülig pirosodva kaptam el a tekintetem a pad felé. Hirtelen mozdulatommal véletlenül neki ütköztem az új fiúnak. Csak még vörösebb lettem.
- Nagyon ..... sajnálom .... nem figyeltem...
- Semmi baj- vette oda csak úgy foghegyről. Micsoda egy arogáns disznó! Jó lehet, hogy már az első nap letarolom, de akkor is! Ahogy mellém ült a szél felém fújta az illatát. Hihetetlenül ismerős volt, biztos voltam benne, hogy valahol már láttam. Nem csak azért, mert hasonlított Zero-ra. Én ezt a fiút láttam már valahol! Egy emlékkép söpört végig rajtam. " Zivataros nyári este, amikor Zero rámtalált. Emlékszem utánna egy csokor fehér rózsa állt egy válzában. Ez nekem annyira tetszet! Olyan ismerős volt az illata. Emlékeztetett valamire ami ezelőtt volt. Cross igazgatóúr - vagyis apuciiii - , Zero és az Akadémia előtt. Valami olyanról amiről csak a vér jut az eszembe. Ha ilyen a múltam akkor nem is akarom tudni."
13 év múlva:
Shiroi szemszöge:
Földhöz láncolva próbáltam egyre közelebb és közelebb jutni az ablakhoz. Nem tudtam szabadulni valami mindig vissza rántott, mint egy baba akit köteleken rángatnak. Sosem lehetek a magam ura. S a kérdéseimre nem felelnek, csak saját szavam visszhangzik az üres szobában. Az ablak felé lépek ismét...
- Szia...Alice kisasszony....Üvegsze....meiddel......mifé..le álmot.......látsz.......Mifé..le...káprá..zatot..kerget..sz..A szí..vem újra...meg..hasad..s ......kicsordul...Az..emlékek...felté..pik..az...öszzefooooort...sebe..ket....Te...mééég sem....felel...sz..Te.......még..sem.......fel...elsz- dúdoltam fél álomban az ismerős szöveget. Hangos csattanásra eszméltem fel.
- Cross kisasszony megosztaná velünk is a gondolatait? Olyan fárasztó a prefektusi munka, hogy már aludni sincs idejük? Mind ketten elbóbiskoltak. Szóval, hogy már mindenki idefigyel szeretném bejelenteni, hogy ebben a tanévben két új diák is csatlakozik: Charlotte Bara és Kuroi Ara. Fogadjátok őket sok szeretettel!
Először egy gyönyörű, hosszú lágy loknikban a vállára hulló szőke hajú lány lépett be. Majd őt követte egy nagyon ismerős Zero-ra emlékeztető fiú.
- Ő itt Charlotte Bara - mutatott a szőke hajú lányra. - Londonból érkezett. Ő pedig Kuroi Ara, egy közeli faluból származik.
Hirtelen Zero-ra pillantottam. Csak megrázta a fejét jelezvén, hogy ő sem tud semmit. Mivel csak mellettem és Zero mellett volt üres hely ezért Kuroi mellém került, Charlotte pedig Zero-hoz. Charlotte-nak meg meg akadt a szeme Zeron. Hát igen. Zero nem panaszkodhat. Jól nézki, jók a tanulmányi eredményei és persze még a sportban is ügyes. Nem csoda, ha egy lány ezt észre veszi. De itt a bökennő - egyrészt ugye vámpír - Kiryuu szive még mindig Yuukiért dodog. - Legalább is azt hiszem még dobog. - Zero mintha észre vette volna, hogy bámulom. Fülig pirosodva kaptam el a tekintetem a pad felé. Hirtelen mozdulatommal véletlenül neki ütköztem az új fiúnak. Csak még vörösebb lettem.
- Nagyon ..... sajnálom .... nem figyeltem...
- Semmi baj- vette oda csak úgy foghegyről. Micsoda egy arogáns disznó! Jó lehet, hogy már az első nap letarolom, de akkor is! Ahogy mellém ült a szél felém fújta az illatát. Hihetetlenül ismerős volt, biztos voltam benne, hogy valahol már láttam. Nem csak azért, mert hasonlított Zero-ra. Én ezt a fiút láttam már valahol! Egy emlékkép söpört végig rajtam. " Zivataros nyári este, amikor Zero rámtalált. Emlékszem utánna egy csokor fehér rózsa állt egy válzában. Ez nekem annyira tetszet! Olyan ismerős volt az illata. Emlékeztetett valamire ami ezelőtt volt. Cross igazgatóúr - vagyis apuciiii - , Zero és az Akadémia előtt. Valami olyanról amiről csak a vér jut az eszembe. Ha ilyen a múltam akkor nem is akarom tudni."
Holnap este is édes álmokat hozok…
Sziasztok!
VálaszTörlésJuj nagyon jó lett kár hogy ilyen kis rövid lett, de nem baj (: Várom a következő!!!! Hozzátok amilyen hamar csak lehet ^^
xoxo; Annie